Üdvözöljük honlapunkon!
A Magyar Kultúra Napján – Színdarab a hiányszakmákért
Szenzációs ötlet megszületésének lehettek tanúi egy nem éppen rendhagyónak induló Munkástanács megyei fórum résztvevői Szombathelyen
Szenzációs ötlet megszületésének lehettek tanúi egy nem éppen rendhagyónak induló Munkástanács megyei fórum résztvevői Szombathelyen múlt év december 19-én.
Tagjaink körében ismeretes, hogy a Munkástanácsok Országos Szövetsége rendszeresen szervez helyi fórumokat, ahol kisebb – nagyobb városok, térségek munkavállalóval beszélik meg a munka világának aktuális problémáit, a munkavállalás helyzetét. A szombathelyi fórumot a Vas Megyei Munkástanácsok, egyben a Latex Takarógyár Munkástanácsának elnöke, Soronics László szervezte. Részt vett a Nyugat-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ oktatási munkatársa, Kálmán István, a MOSZ szervezési ügyvivője, Király Lászlóné, és a szervezési bizottság tagja, Eisen Sándor.
A fórum egy Munkástanács-kiadvány köré szerveződött: Hogyan vállalj munkát?, és elsősorban a fiatalok elhelyezkedéséről, a szakmunkás megbecsüléséről, a hiányszakmákról szólt. Az élénk hangulatú eszmecserén emellett szóba került a magyar gazdasági általános rossz állapota, a multik kiemelten előnyös helyzete az országban. A résztvevők elmondták, hogy milyen segítséget és védelmet tud adni a Munkástanácsok a munkavállalónak, mit tesz az országos érdekegyeztetésben. Szóba került a munkahelyek megőrzésének összetett problémája, és a nyugdíjasok romló társadalmi helyzete is.
A rendezvénynek a szombathelyi Weöres Sándor Színház adott otthont, és a beszélgetést végighallgatta Jordán Tamás igazgató is, megtisztelő rokonszenvvel és érdeklődéssel fordulva a színművészettől távolabb eső életterület felé. A szenzációt is ő szolgáltatta, amikor bejelentette: olyan színházi előadást akar csinálni, amely a hiányszakmákkal foglalkozik, és az a célja, hogy a gyerekekkel és a szülőkkel megszerettesse a szakmunkát.
A Munkástanácsok Országos Szövetsége örül a művészi kezdeményezésnek, különleges lehetőségnek tartja, és eszközeivel támogatja az előadás létrejöttét.
A szerkesztő jegyzete: Egyedülálló gesztus Jordán Tamásé. Tőle egyébként nem is szokatlan: azon ritka madarak egyike ő a fennkölt művészvilágban, aki időről időre észreveszi, figyeli, sőt keresi a színházi berkeken kívül eső dolgokat, jelenségeket. Otthagyja a Nemzeti igazgatását, hogy színházat teremtsen a “végeken”, tömegszavalást rendez gyerekeknek, vagy börtönt látogat. Egyszerűen szólva: érdekli a való világ, és talán úgy gondolja, hogy a színház mégsem foroghat kizárólag öntörvényei körül, legyen szó hagyományos, vagy ú. n. alternatív színjátszásról. (Ámbár eléggé összekeveredett már a kettő.) Nemcsak itthon, de talán az európai színházi világban sem igen találni példát erre az érzékenységre. Most persze hangosan tiltakozik sok rendező: ők is az élet “mély” és örök dolgaival foglalkoznak. Biztos úgy van, csak valahogy a végeredmény, a produkció idegen. Se nem szembesíti, se nem engedi azonosulni a nézőt önmagával. A szórakozás nem felhőtlen, a katarzis hatvan százalékos, a sokkolás inkább csak kellemetlen, és már az amúgy bőven kínált alpáriság is unalmassá válik. Csoda, hogy az emberek még járnak színházba.
A mai világban tehetetlenül vergődik a művészi gondolat is. Jordán Tamás ötlete egy kis életet vihet a leharcolt klisék közé. Örülünk neki, és kíváncsian várjuk!
v. e.
