Javaslat az EU trió barcelonai ülésén (2010. január 28-29.) képviselendő magyar szakszervezeti álláspontra

2010. január 1-jén kezdődött az első hivatalos EU elnökségi trió időszaka, amely alatt három ország tölti be az EU soros elnöki funkcióját, továbbra is félévenként váltva egymást. A trió célja az EU elnökségek politikájának és tevékenységének összehangolása. Magyarország a trión belül 2011. január 1-től június 1-ig látja majd el a soros elnöki feladatokat. 2011-re várhatóan és remélhetőleg már nem a gazdasági és pénzügyi válságból való kijutás lesz az elsődleges cél, hanem a fenntartható gazdasági növekedés és annak elérése, hogy újabb, a jelenlegihez hasonló méretű válság lehetőleg ne ismétlődjön meg.

Az első csoportos elnökséget több jelentős esemény előzte meg, amelyek lényegesen befolyásolták és befolyásolni fogják a soron következő elnökségek prioritásait. Ezek az európai szinten legjelentősebb események a következők voltak:
a) a pénzügyi, gazdasági válság
b) a Lisszaboni Szerződés életbe lépése 2009. december 1-jén
c) a Lisszaboni Stratégia közelgő lejárta 2010. december 31-én és egy új európai stratégia előkészítése
d) az új Európai Parlament megválasztása és az új EU Bizottság alakulása
e) a koppenhágai klíma konferencia “puha” következményei.
Ezek az európai események hatással vannak a szociális területre, a munkavállalók helyzetére is.

A spanyol elnökség prioritásai:
1. A gazdaság: a válságból való kilábalás és a munkahelyteremtés
2. A Lisszaboni szerződés végrehajtása
3. Állampolgárság, különös figyelemmel a nemek közötti egyenlőségre
4. Külügyek terén: az EU valóban globális szereplővé válása.

(A magyar prioritásokat 2010 tavaszán kell csak véglegesíteni.)

Hogyan, mivel tudnak a szakszervezetek hozzájárulni az elnökségi prioritások, a csoportos elnökség célkitűzéseinek megvalósulásához, illetve ahhoz, hogy ezekben a célkitűzésekben komoly hangsúlyt kapjanak a munkavállalói, illetve a szociális szempontok? Mi a fontos a magyar munkavállalóknak?

Szakszervezeti javaslatok az elnökségi prioritásokhoz:
(ami hiányzik a prioritásként megjelölt teendők leírásából)

EU 2020 Stratégia

1. A magyar szakszervezetek 2009 júliusában közös állásfoglalásban mondták ki, hogy fontosnak tartják azt, hogy az EU-nak legyen egy hosszú távú stratégája, illetve jövőképe a gazdasági és szociális fejlődésről, amelyben egyensúlyban vannak a gazdasági és a szociális elemek.
2. Elfogadhatónak tartjuk, de nem elégségesnek az ETUC válaszát az új EU stratégia (EU 2020) tervezetére is.

Gazdasági válság

Nem elég csak a gazdasági és pénzügyi krízis kezelése. A jelenlegi válság szociális, morális, etikai válság is. Az emberi, szociális szempontoknak, értékeknek lényegesen nagyobb szerepet kell kapnia a gazdasági döntésekben. A fejlődés mérésére ne csak gazdasági elemeket vegyenek figyelembe, hanem olyanokat is, amelyek az emberek életszínvonalának, életminőségének az alakulását is mutatják.

A krízis kezeléséhez  fontos a piac szabályozása is, a gazdasági döntések, pénzügyi folyamatok átláthatósága, s a gazdaság valamennyi szereplőjének bevonása a döntések előkészítésébe.

A gazdasági, pénzügyi döntések átláthatóságához szükséges a munkavállalók, illetve képviselőik részvételi jogainak erősítése, különösen a pénzügyi részvétel európai szintű szabályozásának elhatározása és előkészítése.
A pénzügyi folyamatok szabályozásához jó eszköz lehetne továbbá a Munkavállalók Szabad Áramlása Tanácsadó Bizottsághoz hasonlóan egy európai szintű tripartit tanácsadó bizottság (tagállamok kormányai, munkáltatói és munkavállalói szervezeteinek részvételével) felállítása a tőke szabad áramlásának nyomon követésére.

Az EU-nak meg kell vizsgálnia azt az ellentmondást,  amely egyik oldalán egységes európai munkaerőpiacról beszél, miközben a foglalkoztatáspolitika a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az EU csak a tagállami foglalkoztatáspolitikák koordinálására (nyitott módszerű koordináció) jogosult. Nincs európai szintű munkaerőpiaci politika, s ehhez szükséges intézményrendszer.

A krízis kezelésében nagyobb szerepet kellene kapnia a Globalizációs Alapnak és a Szociális Alapnak.

Kiemelkedő szerepet kell, hogy kapjon az első elnökségi csoport kríziskezelő tevékenységében az oktatás, szakképzés, élethosszig tartó tanulás. Fontos, hogy az EU ismerje el, hogy a felnőttoktatáshoz való jog is (élethosszig tartó tanulás) alapvető állampolgári jog, hasonlóan az alap-és középfokú oktatáshoz. EU szabályozásra lenne szükség a munkavállalókat megillető képzési szabadságról is.

2. Lisszaboni Szerződés

A csoportos elnökség feladata kell, hogy legyen a Szerződés új elemeinek megismertetése az EU polgáraival.

Külön figyelmet kell szentelni a Szerződéshez csatlakozó Alapjogi Karta “népszerűsítésére”.
Az EU Bizottság kezdjen új projektet annak tanulmányozására, hogy az Alapjogi Karta, mint az EU elsődleges jogába tartozó EU jog, amely ma már jogi kötelező erővel rendelkezik, hogyan befolyásolja azt a kérdést, amely a Laval és Viking ügyekben az Európai  Közösségi Bíróság által hozott döntéseiben jelentkezett, az alapvető fundamentális munkavállalói jogok és az EU alapvető gazdasági szabadságai közötti ellentétet, s annak a gazdasági szabadságok javára történő eldöntését. A Bíróság döntésében nagy szerepet játszott az a körülmény, hogy az alapvető munkavállalói jogok eddig nem voltak az EU elsődleges jogában elismerve, szabályozva, a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése után azonban alapvetően megváltozott a jogi helyzet.

A Lisszaboni Szerződés az Alapjogi Karta megerősítésével hangsúlyozni kívánja a jogok és értékek európai szintű elismerését, védelmének szükségességét is. A munkavállalói jogok szempontjából fontos a szociális dömpingnek az egyenlő jogok oldaláról való megközelítése. Az EU csoportos elnökségének kiemelten kell foglalkoznia a szociális dömping problémáival, illetve annak lehetséges felszámolásával az EU-n belül. Ehhez nem elegendő a kiküldött munkavállalókra vonatkozó irányelv felülvizsgálata abból  a szempontból, hogy biztosítani kelljen az egyenlő bánásmódot a munkavállalók számára a fogadó országban. Olyan megoldás kell, ami az EU összes tagállamában közös minimális munkajogi szabályozást biztosít.


Az EU globális szerepe

A spanyol elnökség külpolitikai prioritásában nem említi az ILO szerepét a válság kezelésében, a munkavállalók helyzetének javításában, jogainak védelmében. Az ILO Globális Foglalkoztatási Paktuma és az ILO által képviselt makroszintű tripartit szociális párbeszéd nélkül nem képzelhető el hatékony válságkezelés. A csoportos elnökségnek ezért szorosan együtt kell működnie a válságkezelésben az ILO-val és különösen nagy figyelmet kell fordítania arra, hogy a tagállamok minél több, a válságból való kijutást segítő ILO egyezményt ratifikáljanak.

Budapest, 2010. január 21.


                                                     Készítette: dr. Czuglerné dr. Ivány Judit